A Magyar Vöröskereszt demokratikus tömegszervezet, amely elősegíti és szervezi az embereknek az egészségügyi kultúra fejlesztésére és terjesztésére, az egészségügyi viszonyok javítására irányuló munkáját, azaz előmozdítja a lakosság bevonását az egészségügy különböző feladatainak megoldásába. További célja a nemzetközi együttműködés biztosítása és fejlesztése az egészségügy területén.
Főbb tevékenységei:
A Magyar Vöröskereszt 1881. május 16-án alakult meg Esztergomban,[3][4][5] ahol saját kórházat is üzelemetetett. A magyar szabadságharc leverése után, az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák–Magyar Monarchia is csatlakozott a Genfi Egyezményekhez. A magyar kormány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az önkéntes egészségügyi szolgálatot Magyarországon külön és önállóan szervezzék meg. 1878. április 12-én megtartott értekezleten döntés született Ausztriában és Magyarországon önállóan működő Vörös Kereszt Egyletek szervezési és működési alapelveinek kimunkálásáról. Miközben az önálló magyar segélyegylet létrehozásáról folytak a tárgyalások, a K.u.K. hadserege[6] (azaz a Monarchia csapatai) 1878-ban megindultak Bosznia-Hercegovina megszállására. Ebben az időben már számos jótékony nőegylet működött Magyarországon. Ezek vezetői közös értekezletet tartottak és elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a Bosznia-Hercegovinában harcoló katonák, valamint az itthon maradt hozzátartozóik megsegítésére. Központi Segélyező Nőegylet néven gyűjtést kezdeményeztek. A kezdeményezés jelentős eredményét tapasztalva a Nőegylet vezetői elhatározták, hogy munkájukat állandósítják és az egész országra kiterjesztik. Bizottságot választottak, hogy a Genfi Egyezményeknek megfelelő Alapszabályt dolgozzon ki. Az elfogadott Alapszabály szerint 1879. március 27-én megtartott közgyűlésen megalakult a Magyar Országos Segélyező Nőegylet Erzsébet királyné védnöksége alatt. A Nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröskereszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. Vezetői részt vettek a Magyar Vöröskereszt megalakításában, így joggal tekinthetjük őket a Magyar Vöröskereszt közvetlen elődjének. A Vöröskereszt magyar szervezetének alakuló közgyűlését 1881. május 16-ra hívták össze, melyen kimondták a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulását. A két egylet egyesülése 1881. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott, együttes közgyűlésen történt. Ivánka Imre tevékenyen részt vett a Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számol be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.[7]
A központi választmány értesítette a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulásáról és kérte felvételét a nemzetközi kötelékbe. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) 1882. január 20-án kelt körlevelében jelentette be a magyar egylet működését. A Magyar Vöröskereszt egyenjogú tagja lett a nemzetközi mozgalomnak és azóta is aktív tagja. Az elmúlt évszázadban a Magyar Vöröskereszt megszakítás nélkül működik Magyarországon. 1919-tól tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének. (IFRC) 1992-tól a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke.
1993-ban a Magyar Vöröskeresztről törvény született.